Szülei Hajdusik András gépész-kovács, Tornai Magdolna, négy testvére született. Középiskoláinak elvégzése után Máriaremetén és Makón töltötte szerzetesi újoncéveit az ottani szervita rendházban. 1939. június 24-én szentelték pappá Máriaremetén. „Béla” fedőnéven az 1950-es években – zsarolással és erőszakkal – beszervezte az állambiztonság. Kanadába vándorolt ki. 1963-ban Montréalban új magyar templom létrehozását irányította, melyet 1963-ban szenteltek fel.

1970 július 19-én, vasárnap három misét mondott, három szentbeszéddel. Kettőt Calgaryban, egyet pedig 140 mérföldes autóvezetés után Lethbridge-en. A Calgaryban elmondott beszéd a halálról szólt: soha nem tudhatjuk, kinek mikor kell megjelennie az Örök Bíró előtt. Ma? Holnap? Egy óra múlva, vagy egy év múlva? Az egyházközség egyik vezető tagjával előtte este arról beszélgetett, mit tennénk, ha tudnánk, hogy egy óra múlva meghalunk. Az atya egy szentéletű kispapot idézett, akitől labdázás közben ugyanezt kérdezte a szeminárium rektora, mire ő azt felelte: „Folytatnám a labdázást, mert (a hívásra) készen vagyok.“

Hétfőn visszatért plébániájára. Délután öt óra körül egy asszony kereste telefonon: jöjjön hamar, mert a férje rosszul van. Hajdusik atya azonnal indult, mint mindig, ha beteghez hívták. Amikor a megadott ház bejáratához ért, fegyverdörrenés hallatszott és az atya holtan rogyott össze. A bomlott agyú ember lelőtte.

A püspöki katedrálisban ravatalozták fel tetemét, majd repülőgépen Montreálba szállították. Gyászmiséjét a plébániatemplomban a megyéspüspök mondta 40 pap jelenlétében.