Ősi, papi családból származott. Középiskolai tanulmányait Munkácson, Ungváron és Szilágysomlyón végezte, majd az ungvári görögkatolikus szemináriumban folytatta teológiai képzését. 1911. február 11-én lépett be a Szent Bazil Rendjébe Máriapócson. Egyszerű fogadalmát 1912. június 2-án, örökfogadalmát 1915. június 3-án tette le. A rendi reformmozgalommal azonosulva a lengyelországi Krechovban ismerkedett meg a megújított bazilita élettel, amely későbbi működésére is meghatározó hatást gyakorolt. A papi rendet viszonylag későn, 1924. január 14-én vette fel Ungváron. Ezt megelőzően már jelentős nevelői feladatokat látott el: 1916 és 1920 között az ungvári internátus prefektusaként működött. Ezt követően Máriapócsra került, ahol segédlelkészként és hitoktatóként szolgált, miközben népmissziókat és lelkigyakorlatokat vezetett. Életének különösen fontos szakaszát jelentette az 1932 és 1938 közötti missziós tevékenysége, amikor Kárpátalján és az Egyesült Államokban szolgált. A nekrológja szerint kiváló szónokként és gyóntatóként fáradhatatlanul járta a magyar görögkatolikus közösségeket. Apostoli buzgalma, egyszerűsége és közvetlensége sokak számára tette emlékezetessé személyét. Bár az amerikai állomáshelyek pontos felsorolása nem ismert, a visszaemlékezések szerint missziós útjai során számos magyar közösséget felkeresett, és jelentős szerepet vállalt a diaszpórában élő hívek lelki gondozásában.
Hazatérését követően ismét Máriapócson működött. 1939 és 1950 között a helyi tanítóképző intézet hitoktatójaként dolgozott. A szerzetesrendek kommunista feloszlatása után elveszítette korábbi működési kereteit; 1950 és 1969 között Oros községben, testvérénél élt visszavonultan. A papi szolgálattal azonban ekkor sem hagyott fel: ahol lehetősége nyílt rá, kisegítő lelkipásztori feladatokat vállalt.
Életének utolsó éveit Zemplénagárdon töltötte, ahol 1969-től kisegítő lelkészként szolgált. Idős korában is megőrizte derűjét, imádságos lelkületét és szerzetesi egyszerűségét. A róla szóló nekrológ külön kiemeli mély Mária-tiszteletét, rendtársai iránti hűségét és azt a csendes alázatot, amellyel a történelem viszontagságait hordozta.