A budapesti Piarista Gimnáziumban kitüntetéssel érettségizett, hittanára Sík Sándor volt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán folytatta tanulmányait, itt szerzett teológiai doktorátust 1925-ben. 1926-tól 1929-ig Rómában, a pápai Collegium Angelicumban felsőbb teológiai tanulmányokat folytatott és filozófiából doktori fokozatot szerzett. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Fakultásán magántanári fokozatot szerzett. 1935-től a Szent István Akadémia I. osztályú tagja, az Aquinói Szent Tamás Társaság titkára volt. 1945-ben pápai kamarás, 1949-ben hagyta el az országot, miután az állambiztonság sikertelenül próbálta meg beszervezni, s az emiatti megtorlás esélye lebegett felette. Egy évig zárdalelkész volt Ausztriában, majd kivándorolt Kanadába. 1970-ben pápai prelátus. 80 éves korában még sítúrákra ment a közeli hegyekbe, és egészen tavaly télig szorgalmasan döntötte és vágta a kiszáradt fákat abban az erdőben, melyben kis remeteháza meghúzódott. Testvére István, fr. Ervin néven ferences szerzetespap volt. Papszentelésének 59. évfordulójának előestéjén rövid szenvedés után hunyt el.

Szent Gellért emlékkv. (Bp., 1938: Szt Gellért teológiájaja);
Scientitis et artibus 1958 (Les principes premiers et secondaires de la loi naturelle);
Revue de l'Université Laval (1959: Les exigences de la morale chrétienne; 1968:
A pragmatizmus bírálata különös tekintettel William James-re. Budapest, 1922.
Ethica secundum Sanctum Thomam et Kant. Roma, 1931.
Aquinói Szent Tamás Summa theologicája a tomizmus történetében. Budapest, 1935.
A kamat-kérdés erkölcstudományi megoldása. Budapest, 1938.
A világegyetem bölcselete. Többekkel. Budapest, 1938.
Isten bölcseleti megismerése. Többekkel. Budapest, 1939.
Theologia moralis iuxta praelectionesquas habebat. Budapest, 1941.
Krisztus, a ker. életeszmény. Budapest, 1941.
Politika és erkölcs. Budapest, 1941.
Szent Gellért. Budapest, 1941. (Hősök és szentek-sorozat)