Político e escritor, presidente efémero do Conselho Nacional Húngaro.
János Hock nasceu em Devecser, sendo o mais velho dos oito filhos de Károly Hock e Eleonóra Halvax («Lóri»). O pai era alfaiate e, mais tarde, secretário adjunto da autarquia. Concluiu os estudos secundários em Pápa, primeiro na escola dos beneditinos e depois no colégio reformado local. Estudou teologia em Veszprém. Foi ordenado sacerdote a 29 de junho de 1882. A partir de 1887, foi deputado na Assembleia Nacional. Inicialmente, como liberal, foi eleito deputado na circunscrição de Szili, no condado de Somogy, tendo depois, durante a sessão da Assembleia Nacional de 1887, passado para o Partido Nacional. Como membro deste partido, foi eleito em 1892 em Csongrád. Membro da comissão de educação pública.
A partir de 1899, foi bispo da diocese de Esztergom.
Mais tarde, voltou a ser liberal, seguidor de Dezső Bánffy, membro do Partido Justh a partir de 1910 e, posteriormente, seguidor de Mihály Károlyi. Aderiu ao movimento maçónico. A 1 de novembro de 1918, substituindo Mihály Károlyi, que tinha sido promovido a primeiro-ministro, tornou-se presidente do Conselho Nacional Húngaro. Desiludido também com o novo regime, solicitou a sua aposentação e retirou-se da política.
Após a proclamação da República dos Conselhos (21 de março de 1919), emigrou primeiro para a Checoslováquia, depois para Viena e, finalmente, para os EUA. De lá, regressou à Europa: viveu em Paris e, posteriormente, novamente em Viena. Criticou o regime de Horthy em vários artigos. Por algum tempo, foi suspenso do seu ofício sacerdotal por motivos políticos.
Apesar disso, regressou a casa em 1933. Devido aos artigos que escreveu no estrangeiro, foi levado a tribunal com base nas acusações que lhe foram feitas na época (difamação da nação e ofensa ao governador) e condenado a um ano de prisão. Em novembro de 1934, foi detido e levado para a prisão, onde esteve sob tratamento hospitalar contínuo, tendo recebido um indulto a 18 de junho de 1935.

Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi művet írt. Mátyás-templomi szentbeszédeit is megjelentette. Szerkesztésében jelent meg a Nemzeti dicsőségünk – Fényes korszakok a Magyar Nemzet történelméből című díszalbum 1900-ban.

Költemények (Kaposvár, 1882)
Az igaz nő. (Marschal V. után ford. Kaposvár, 1884)
Alkalmi költemény Roboz István 40 éves irodalmi működésének emlékére, Kaposvár, év n. (Mind a három Dereskei névvel.)
Hervadt levelek (Elbeszélések. Budapest, 1885)
A magyar főpapság (Budapest, 1890)
Nagybőjti szentbeszédek. (A szent Ferencziek budapesti templomában tartotta.) Budapest, 1891. (2. kiadás. Budapest, 1894.)
Imakönyv (Rajzokkal és négy acélmetszettel, 1892, Athenaeum R. Társ. Könyvnyomdája)
Szentbeszéd. A kórházi betegek felsegélyezésére alakult Szamaritánus-egyesület javára, a fővárosi Ferencz-rendiek templomában 1892. május 1. Budapest, 1892.
Szivárvány (tárcák, 1894, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Vigasztalások könyve, Elmélkedések és hangulatok (1896, Budapest) Újból kiadva: 1902, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.
Művészeti reform (1898, Budapest)
Rákócziné (1905, történeti elbeszélés Rákóczi Ferencné életéről, Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Jézus élete (1905, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.)
Virágmesék (1931, E.- Prager-Verlag)
Börtönvirágok (1935, magánkiadású napló, Budapest)
Az élet könyve (1936, magánkiadás)
Az ember könyve (1937, Újvidék, magánkiadás)
Modern miszticizmus (1938, Budapest, magánkiadás)
A teremtés könyve. Vallás-filozófiai tanulmány (1939, Urbányi István kiadása):
I. kötet
II. kötet
A törvények könyve (1939, Urbányi István kiadása)
Az Isten könyve (1940, Budapest, Urbányi István kiadása)
A bukás könyve (1941, Urbányi István kiadása)
A megváltás könyve (1942, magánkiadás)
Gondolatok (1943, Budapest)
Hitvédelmi tanulmányok (1943, Budapest)