Leírás
Az első magyar ciszterciek a második világháborút követő években érkeztek az Egyesült Államokba. Már 1946-ban Amerikába küldték Nagy Anzelm atyát, hogy felmérje egy esetleges új alapítás lehetőségeit. Erre azért volt szükség, mert egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kommunista hatalomátvétel súlyosan veszélyezteti a magyarországi szerzetesrendek működését.
A félelmek hamarosan beigazolódtak. A kommunista rendszer 1950-ben feloszlatta a zirci ciszterci apátságot, elkobozta birtokait, megszüntette iskoláit, és szétszórta a rend tagjait. A korábban virágzó közösség 215 szerzeteséből sokakat kényszerlakhelyre hurcoltak, másokat megfigyeltek, zaklattak vagy börtönbe zártak. A rend apátját, Endrédy Vendelt is letartóztatták és hosszú börtönbüntetésre ítélték. A Magyarországon maradt ciszterciek közül sokan titokban tovább folytatták szerzetesi életüket, hősies hűséggel kitartva fogadalmaik mellett a rendszeres megfélemlítés és üldöztetés közepette.
A rend több tagjának azonban sikerült elhagynia az országot. Voltak, akik egyedül, mások kisebb csoportokban menekültek Nyugatra. Egy jelentősebb csoport még a rend feloszlatása előtt, 1950-ben jutott ki, míg egy másik nagyobb hullám az 1956-os forradalom leverését követően hagyta el Magyarországot. A Nyugatra menekült szerzetesek kezdetben különböző európai és amerikai ciszterci monostorokban találtak menedéket. Az Amerikába érkezettek első otthona a wisconsini Spring Bank Abbey volt.
Az emigrációban élő magyar ciszterciek kezdettől fogva arra törekedtek, hogy új közösséget hozzanak létre. Nagy Anzelm atya és társai mintegy tizennyolc amerikai egyházmegyét kerestek fel, mire sikerült megfelelő helyet találniuk. A döntő fordulat 1954-ben következett be, amikor Thomas K. Gorman dallasi püspök meghívta a magyar cisztercieket Texasba, és felkérte őket, hogy vegyenek részt az akkor szerveződő University of Dallas katolikus egyetem létrehozásában.
Az első szerzetesek még ugyanabban az évben Dallasba költöztek. A közösség kánonjogi értelemben 1955. február 19-én alakult meg a zirci apátság függő házaként. Az egyetem 1956-os megnyitásakor már kilenc magyar ciszterci tanított az intézményben, és jelentős szerepet vállalt annak szellemi arculatának kialakításában. Az első monostori épületet 1958-ban szentelték fel az egyetem területén.
A magyar közösséget tovább erősítette az 1956-os forradalom utáni emigráció. Ekkor további tizennégy fiatal ciszterci jutott Nyugatra, akik közül tízen Dallasban telepedtek le. Ők alkották azt a nemzedéket, amely megszilárdította a közösség jövőjét és lehetővé tette annak további fejlődését.
A dallasi monostor 1961. március 21-én vált önálló közösséggé, és a helyi védőszent tiszteletére a Dallas Nagyasszonya Apátság (Our Lady of Dallas) nevet kapta. Első elöljárójává Nagy Anzelmet választották. A közösség további fejlődését jelzi, hogy 1964. január 4-én apátsági rangra emelkedett, Nagy Anzelm pedig első apátként állhatott a közösség élére.
A magyar ciszterciek egyik legjelentősebb vállalkozása a Cistercian Preparatory School megalapítása volt. Az iskola 1962 szeptemberében nyitotta meg kapuit ötven diákkal. A tanintézmény a magyarországi ciszterci gimnáziumok, különösen a székesfehérvári és bajai iskolák pedagógiai hagyományait követte. Az alapítók célja nem pusztán egy új iskola létrehozása volt, hanem a magyar ciszterci nevelési eszmény átmentése az amerikai környezetbe. Az intézmény az évtizedek során jelentős fejlődésen ment keresztül, és napjainkra az Egyesült Államok egyik legismertebb katolikus középiskolájává vált.
Az évek múlásával a közösség fokozatosan amerikai hivatásokat is vonzott, így a monostor már nem kizárólag magyar szerzetesekből állt. A magyar alapítók öröksége azonban továbbra is meghatározó maradt. Az apátság szerzetesei nemcsak az iskolában tanítottak, hanem a University of Dallas életében, valamint a dallasi egyházmegye lelkipásztori munkájában is jelentős szerepet vállaltak.
A Dallasban létrejött közösség különleges helyet foglal el a magyar egyháztörténetben. Kevés olyan szerzetesi emigrációs alapítás ismert, amely nemcsak túlélte a kommunista üldöztetés időszakát, hanem önálló apátsággá fejlődött, saját oktatási intézményt hozott létre, és több nemzedéken keresztül képes volt új hivatásokat nevelni. A Dallas Nagyasszonya Apátság története így egyszerre tanúságtétel a magyar ciszterciek hűségéről, kitartásáról és arról a rendkívüli alkalmazkodóképességről, amely lehetővé tette számukra, hogy a száműzetésben is új otthont teremtsenek, miközben megőrizték zirci örökségüket és továbbadták azt az amerikai katolicizmus számára.
